Igen, igen! Ha ez most nincs, én lehet, kipurcanok. Vagy mit tudom én. Nagyon elfáradtam. Este korán lefeküdtem, reggel csak 1/2 7- kor keltem. Ez csúcs! Melóban teljesen egyedül voltam, egyáltalán nem unatkoztam. Hálás vagyok orvoskollégáimnak, hogy türelmesek voltak, és néha megkérdezték, vajon meddig fogom bírni egyedül, bírom- e még? Aztán megnyugodtak, látván milyen derűs vagyok. Csak egyszer csaptam falhoz az előjegyzéses füzetet, csak egyszer raktam rá valakire a telefont, és csak egyszer mordultam rá az osztályvezető főorvosra. Bátran, minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy remekül helytálltam! Jutott arra is idő, hogy főzzek fincsi kávét, amiből kapott az egyik laboros is (mert nekem mindig jól dolgozik) , aki hálából nyomott egy cuppanóst az arcomra. � Na, közben rájöttem, hogy hangulatjelet bevarázsolhatok ide, ha mobilról írok. Nem tudom, fog- e látszani. Laptopról nincs smile beszúrási lehetőség. Ja, mert van már laptopom, a kicsi nekem adta az övét, mert apjának lett egy új, a régit megkapta a nagyobbikom, a nagy odaadta B- nek az ő régijét, így jutott nekem is. Igaz, nekem egy kicsi, cuki, rózsaszín, v. piros laptop az álmom. � Na, jól elkanyarodtam. Szóval a héten volt még hygiéniai ellenőrzés is. Ilyenkor mindenki be van szarva, hogy mi hibát találnak nála. Mondhatom, semmit nem lelt a csaj, hacsak azt nem, hogy a hűtőszekrény hőmérséklete az egész hónapra be volt írva a lapon... Hihi. Még kolléganő írta be, mielőtt elment szabira. 

Mamikám még kórházban van, bent nálunk az osztályon. Nagy baj nincs, nem azért, csak idős már nagyon, itt fáj, ott fáj, semmi nem jó, sokat sír, mert nem tud menni, kapja most megint az érszűkületre az infusiot. Ahogy tudok, megyek hozzá, viszek neki enni, inni, de persze nekem örül a legjobban. Múltkor aszt mondja, nem éhes, nem tud enni...vittem neki két palacsintát. Befalta. � Közölte, ne menjek be hozzá a négy nap alatt, csak pihenjek. Hááát...Papával is beszéltem, mikor menjek, mit vigyek, mit főzzek neki? Van mindene, főzött, meg unokatesómék is átmennek. No, akkor majd valami sütikét sütök, aztán meglepem.

Férj D- val bement a műhelybe. Csinálják az új autót. Láttam képen, tetszik. Férj már a 6. napot dolgozza a héten végig, így az egy hónapja történt szívinfarctusa után. Most egész jól bírja. Bassza meg, mennyit veszekedtem vele, hogy ne dolgozzon, hanem menjen előbb a rehabra...azt mondta, akkor éhen halunk. Persze igaza is van, de az embernek csak egy élete van. Mondtam neki, ne dolgozzon, vagy adja be a válópert. Mert csúnyán nézne ki a nevem előtt az özv. szócska. Aztán kiegyeztünk napi négy óra melóban. Haha...már többet csinál. Azért csak féltem 25. év házasság után, még ha már vagy 6 éve nem úgy élünk, mint a házasok. Inkább mint a haverok. Jó is így!